FN Blog / Taxisblog / Az öregasszonyoknak pisi szaguk van!
Nyomtatás Betűméret
Az öregasszonyoknak pisi szaguk van! 2009-12-12 20:44:10
Nemcsak, hogy büdösek de színük sem normális. Bőrük érdes, hangjuk reszelős vagy éppen bántóan visító, mozgásuk töredezett. Tekintetük fura, mintha folyton vizsgálnák az embert.

Nem az a vizslatás az, amit már megszoktam, amikor azt nézik, milyen gyorsan ugrik az óra hanem valami áthatóbb. Ők engem néznek nem az órát. Minden évszakban képesek papucsot venni és mutogatni randa megbarnult bordázott körmeiket. Majd jönnek azokkal az idegesítő kéréseikkel, hogy guruljak kicsit előbbre, mert ott alacsonyabb a padka, meg hogy vegyem már el a szatyraikat. Persze borravaló az nincs.

  Egy kollégával futottam össze a Romkertnél. Mellém gurult majd kérdezés nélkül átdobott egy kakaós csigát.

 - Az asszony hozta a melóhelyéről, én már nem bírom megenni. –mondta és elkezdett mesélni az aznapi fuvarjairól.

 Jól megtermett középkorú fazon. Fogalmam sincs, hogy hívják és mi  ritkán mutatkozunk be egymásnak. Éhes voltam, mint mindig úgy éjjel kettő táján, de akkor kell dolgozni, amikor megy a bolt nincs idő megállni. 

 Untam ezeket a sztorikat, mintha tudna újat mondani. Ez ennyi volt az annyi. Így meg úgy a turista, így meg úgy a szerződésesek, az öregasszonyok…

 Azért jólesett egy kicsit beszélgetni vele, majd megjegyzem a számát.

 Gyerekkoromban féltem az öregasszonyoktól. Családi eseményeken nem szerettem puszit adni nekik és beleborzongtam, amikor nagymamám a szokásos „Hát szervusz” gurgulázásával fogadott ha meglátogattuk.

 Nagyi már nincs velünk. Amikor utolsó napjaiban meglátogattuk már alig tudott számunkra érthetően beszélni. Apámmal felültettük az ágyában. Megfogtuk erőtlen lesoványodott testét és éreztem: Ő is meleg mint bárki más.

 A Szigetnél futottam megint össze a sráccal, a számát persze elfelejtettem. Egy elég félreeső helyen volt a mi drosztunk, csak lassan csordogáltak az utasok. Hárman négyen beszélgettünk a kocsik mellett. Megint az unalmas sztorijait mondta. Egy asszonyról beszélt akinek másik autót hívott maga helyett mert az arra kérte hozza le a bőröndjeit. Hivatkozott derékbántalmakra, de az igazi ok az volt, tudta, nem egy jó fuvar.

 Azóta nem beszélgetünk. Általában nem szoktam rászólni a kollégákra, ha olyasmit mondanak, amin nem tetszik. Ha a zsidókat vagy a cigányokat szidják, nem csatlakozom hozzájuk de, nem is mondok ellent. Az öregasszony az más. Antiszociálisnak és pénzéhesnek neveztem, ami nem tett jót kezdődő barátságunknak.

 Akkoriban már vagy egy éve jártam Máriához. Mária anyám legidősebb nővére. Ő püfölte fejesvonalzóval anyámékat, ha nem akartak tanulni. Tőle általában ágyneműt kaptunk karácsonyra, aminek nem nagyon örültünk. Aztán kezdett elmaradozni a húsvétokról és karácsonyokról. A család persze engem bízott meg, vigyek neki befőttet, sült húst, és más finomságokat az ünnepek után. Eleinte nem akart beengedni és csak jó pár hónap után egyezett bele, hogy néha meglátogassam. Siralmas látvány fogadott. Elég rossz bőrben volt. Izületei dagadtak háta hajlott,arca beesett, vastag por és pókháló mindenhol. Az öreg kopott tűzhelyén pörköltet főzött nekem, és közben a konyhaablakba apró kockákra vágott kenyeret szórt a galamboknak. Az edényein a megtapadt zsír évtizedes múltra tekintett vissza és a poharak vízkőrétege se volt sokkal fiatalabb. Erős elhatározás kellett, hogy egyek a főztjéből, ami mellesleg istenien finom. Észrevette a tekintetemen, ahogy néztem a poharat és legközelebb már egy tisztábbat adott a bárszekrényből. Rettenetesen szégyelltem magam és rá kellett jöjjek előtte nincs titok. Nem csak pohár ügyben, semmiben. Rendszeressé váltak a látogatásaim. Meglepett menyire érti a világot. Beszélgettünk a dolgaimról, nőkről, munkatársakról üzletről. Nem tudtam olyat mondani neki, amiben egy perc alatt ne látta volna meg a lényeget. Politikáról beszélt néha de, legtöbbször az a vége hogy kijelenti:

 - Utálom mindet!

Egész életében egy helyen dolgozott. A padlásról előkerült a káderanyaga. Átolvastam. Még sosem láttam ilyet. ’56-ban kapta meg és elrakta. Jelentéseket írtak róla a felettesei, a tömbbizalmi, egy tisztnő aki a piacon beszélgetésbe elegyedett nagyanyámmal, a testvérei munkahelyi főnökei. Persze csak azt tudták írni, hogy tisztes szegénységben élő család, kölcsön nem kérnek de elég kevés békekötvényt jegyeznek.

  Lapozok. Az egyik megsárgult oldal mögött egy igazolványkép. Mai szemmel nézve is egy ragyogóan szép fiatal nő. Ez csak Ő lehet, elvégre övé az akta. Akkor jöttem rá hogy megöregedett. Nekem Ő mindig öreg volt. Én pár hajszál elvesztése után rohantam hajszeszt venni, Ő meg már átélte ezt a teljes átváltozást. Felismerhetetlen, hogy a képen az a nő van, akit én ismerek. Szégyelli az öregségét. A gyógycipőt sem bírja már a lába csak az öreg papucsát, amiből kilóg megbarnult bordázott körme. Új papucsot, ruhát nem vesz, mert spórol és az nem fontos. Hogy mire spórol 84 évesen? Azokra a napokra, amikor átmegyek hozzá, hogy elkísérjem a bankig. Amikor bajban vagyok, és mindig bajban vagyok.

   Két óra alatt tesszük meg az utat a bankig és vissza, pedig csak két sarokra van. Kocsival nem mehetünk, mert nem tud olyan mélyre leülni és felállni. Megállni sem tudunk, mert lemerevedik a térde. Fogom a kezét, belém karol. Már nem furcsa érinteni. Két óra küzdelem folyamatosan csoszogva a padkákkal, lépcsőkkel, göröngyökkel, autókkal, meleggel, izzadsággal és pisi szaga van. Én meg nagyon de nagyon szégyellem magam és félek, hogy hogy fog hiányozni ez a pisi szag!

 

 

 


Cimkék: öregek taxisok gyomorproblémák
30 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

5. norin 2010-04-27 15:46:36
Akkor is mennél, ha azt mondaná:
-kisfiam nincs több bankos séta, kiürült a kassza, oldd meg magad!
4. sengav 2010-04-18 21:05:01
Nagyon élethű, és megkönnyeztető az írásod.Úgy tudod leírni, hogy magam előtt látom a történetet.Az, hogy vagy, és Mária mellett vagy talán a legnehezebb,de a legszebb dolog az életedben.Még sok hasonlót szeretnék olvasni!
3. Petra 2010-04-06 14:16:52
Ez nagyon megható. Máriát mindenki nagyon szereti és tiszteli a családban.És télleg amit írtál, elsírtam magam..Hogy mi lesz akkor amikor ő már nem lesz közöttünk:'(
2. almasgabi 2009-12-26 11:27:33
Tényleg jó írás. Mire a végére értem, könnybe lábadt a szemem, közben a saját édesanyám jutott estembe, aki idén múlt 90! éves!
1. profion 2009-12-23 15:38:55
Kifejezetten nagyon jó írás.Örülök, hogy még van aki így látja a világot közülünk.
Gratula.

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Magyarország az új Hollywood és az egyedülálló taxisblogger Leó hazája! (Time magazin) Ha választhatnék, hogy az öregedő rendező, vagy Leó a taxis szerepét játsszam, az utóbbit választanám. (Woody Allen) e-mail: taxisblog@gmail.com

Blogger

Név:
Életkor:
Foglalkozás:
Érdeklődési kör:
Egyéb:

Keresés

Blogértesítő - Taxisblog

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés